Tompa Mihály: Bajnokfű

Nagy mozgalom vagyon
Környékén a tónak,
Növények virágok
Remélnek, aggódnak.
Némely a más percre
Már csak alig várhat,
Mert mit az a perc hoz:
Öröm lesz vagy bánat.

Diszben leggazdagabb
Virága a tónak,
- KI ellenállt eddig
Sok hóditó szónak, -
Szeret már valakit,
Szeret valahára!
S a kijelentésre
Időt tűzött mára!

Tünődnek: ez a perc
Hozni vajh mi jót fog?!
Kit a virág választ:
Melyikök a boldog?!
Ezért a nagy mozgás
Környékén a tónak,
Növények, virágok,
Remélnek, aggódnak.

Pedig e virágról
Lemondhatnak bátran:
Mert az rájok sem néz
Ábrándos voltában!
Tele van regényes
Vággyal, képzelgéssel...
Fényes árnyat kerget,
Amelyet nem ér el!

Vannak körülötte
Szép ifju virágok:
S kicsinyléssel gondol,
Megvetve néz rájok:
És a bajnokfűnek
Büszke nevét hallván:
Ez a név, ez a kép
Rajong gondolatján.

Képzeleg: mily karcsu
S magas az alakja!
Illatos virággal,
Dus lombbal megrakja!
Ugy áll a többi közt
Mint egy deli bajnok...
Ő legyen az enyém,
Ő érte sóhajtok!

És a tó növényi
Hogy szavait hallják,
Mind körébe gyülnek,
S van nagy hallgatagság...
De a választáson
Mindenik csak elhül...
Nem közülök van az,
Idegen nemzetbűl...!

A boldog vőlegényt
Nem ösméri senki:
Nevéről nagyszerű
Virágnak kell lenni!
Utána mentek már,
S a tó várja félve:
Növényit homályba
Boritván szépsége!

Hah...! most megérkezett...
És...lesz nagy hahota,
Hitvány gizgaz, fű jő
Vőlegénykép oda...
A hires bajnokfű
E törpe rossz káka?
Levele s galya sincs,
Nemhogy vón virága!

Megzudúl a nádas,
Locsog a tó habja:
Ki sokat válogat
A selejtest kapja!
Ki nem néz érdemet
S többet ád a névre,
Érzeleg, képzeleg...
Bolonddá lesz végre!

A kevély virágszál
Ekképen megjárta,
Maradt bús fejének
Hervadás és párta:
S a bajnokfű, hol egykor
Érte olyan szégyen:
Ott áll, ott nyomorog
Most is a rétszélen.