Szállj le, szállj le, csendes éj!
Alszik a föld, álma mély...
Andalitó félhomály
Leng a hold sugárinál.
Hallja a nyugvó csalit
Fülmiléje hangjait:
S ugy tetszik, ha felkele:
Hogy csak álmodott vele.
Lassan reppenj, éji szél,
Mig szerelmed álma von!
A harmat születni fél:
Reszkető falombokon!
A virágok nappala
Csillagfénynél felderül,
Alszik a föld, meghala...
Mi vagyunk fenn egyedül!
Lágyan lejt, a hallgatag
Éji tájon a patak:
Könnyü, titkos szellemek
Csapnak át a hab felett.
Jertek, jertek fürdeni
Rét virágzó hölgyei!
Rózsa, liljom, gyöngyvirág,
Nefelejtsek, ibolyák!
S a virágzó gyönge nép
A patakba félve lép...
S fürdik...fürdik hüsiben,
Bájosan, szemérmesen.
S melyet annyi kar, kebel
Bűvösen érint, ölel:
Szerelmes lesz a patak...
S egy virágot elragad.
Gyorsan, észrevétlenül
Kapta el a többitül,
S örömében csengve foly...
Karjain a szép fogoly.
S merre mennek habjai:
Halk sóhajtást hallani...
Mig a szép virágsereg:
Veszett társán kesereg.
Felkutatva fű, bokor:
De a virág nincs sehol!
S ah, gyorsabb a csermelye,
Mint hogy fussanak vele!
Nefelejtsnek búja nagy...
Szép virágom, merre vagy!?
A hab elvitt, édesem...
Látlak-e vagy sohasem!?
És keservében megáll
A patak partinál:
Kérve kéri gyors vizét:
Hozza vissza kedvesét!
A nefelejts lakhelyet
Választ a bus part felett.
Nem tud ő felejteni...
Kék szemének könnyei:
A gyorsan futó patak
Hullámába omlanak.-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése