Ha férfi vagy s ha büszke arra tán,
Hogy tölgynek alkotott nagy Istened:
Ne légy törékeny réti nádszál,
Mely gyönge szél előtt is megremeg.
Törjön feléd mogorva sorsharag,
Szakadjon rád az ég villáma bár,
Te állj, s dacolj viharral-vésszel,
Miként a bérctetőn a büszke vár.
Panasz, sirám ne verje föl szived,
Bár megsuhint a kinok ostora:
A férfi könnyet ejthet olykor,
De sirni néki nem szabad soha!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése