Virágosan remegő
zöldelő
galagonya a víz partján!
Köréd fonja karjait
s talpadig
betakar egy dús borostyán.
Tönköd alatt két csapat
hangya nagy
szorgalommal jár ki és be,
és egy méhraj költözött
szélütött
törzsed odvas üregébe.
Kedvesével a vidám
csalogány
meglátogat minden évben,
s szerelmesen megbúvik
lombjaid
suttogó zöld sűrűjében.
Ott építi ügyesen
selymesen
bélelt fészkét a hegyedben.
Ha kikeltek fent a szép
kis csibék,
valamennyit rabul ejtem.
Szép fa, véget sose érj,
hosszan élj,
villám beléd sose vágjon,
fejsze, szél se sértsenek
és neked
az idő dühe se ártson.
/Ford.: Rónay György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése