2014. május 1., csütörtök

Túrmezei Erzsébet: Tárt kapuval


Visz a vonat. Körülöttem tavasz van,
ezervirágú, színű, illatú.
Hallgatok. Nézek. A szememben élek.
Olyan az most, mint kitárt kapu.

Aranyhímes a rét. A könnyű szélben
ragyogva ver a rozs hullámokat.
Jöjjetek, színek, fények! Kész a szívem,
s tárt kapujában ujjongva fogad.

Járjátok be a téli, zord szobákat!
Hozzatok illatot és életet!

Krisztusom, tekints rám tavasz-szemeddel!
Minden kapumat kitárom neked.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5