Visz a vonat. Körülöttem tavasz van,
ezervirágú, színű, illatú.
Hallgatok. Nézek. A szememben élek.
Olyan az most, mint kitárt kapu.
Aranyhímes a rét. A könnyű szélben
ragyogva ver a rozs hullámokat.
Jöjjetek, színek, fények! Kész a szívem,
s tárt kapujában ujjongva fogad.
Járjátok be a téli, zord szobákat!
Hozzatok illatot és életet!
Krisztusom, tekints rám tavasz-szemeddel!
Minden kapumat kitárom neked.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése