Várnai Zseni: És eljön a nap...

És eljön a nap,
és eljön a nap,
eljön az óra,
pillanat,
sok rossz után,
sok jó után,
sok vad vihar,
s napfény után,
hogy nincs tovább,
nem megy tovább,
bénul a szív,
a kéz, a láb,
és nincs tovább,
jaj, nincs tovább!

De hajt a vágy:
ó lenni még!
Ó lenni, tenni,
élni még!
Jaj, még ne jöjj,
még rám ne törj,
az életből még
ne törölj,
ne törölj,
te jéghideg,
te tagadás,
te ismeretlen
állomás!

Tanulnom kéne,
élni még,
te föld, te víz,
csillagos ég,
ti ismeretlen
elemek,
ti tengerek,
ti emberek
tanítsatok,
segítsetek,
még oly csekély,
mit ismerek
belőletek!

Most eszmélek,
elkésve már,
hogy rám még mennyi
munka vár,
időm fecséltem,
jaj nekem!
Nem lehet ujra
kezdenem,
ujúlt erővel
hasztalan
gyötröm és vádolom
magam!

Talán a legszebb
mondatom,
amit most kell
kihordanom,
talán a végső
értelem
sugarát épp most
érlelem...
Ha lenne még
időm elég,
talán mindent
megértenék
ha lenne még
időm elég,
talán mindent
elmondanék!

Bár lenne még
időm elég!