Sok, sok évvel ezelőtt élt egy
király. Volt néki három gyönyörűséges, szép leánya. Fent laktak egy igen magas
hegyen, tündérszép várkastélyban. Soha le nem jöttek a hegyről, mert a király
úgy féltette a lányait, mint a szeme világát.
Aki látni akarta őket, annak fel
kellett mászni a magas hegyre. Nem panaszkodhatott, szívesen fogadták ott a
vendéget, tejbe, vajba fürösztötték, aranyágyba fektették, aranytányérról
evett. Addig tartott a jó dolga, míg eszébe nem jutott valamelyik királylányt
feleségül kérni. Abban a percben kikergették a várból. Mert a király olyan
gonoszlelkű volt, csak maga akart gyönyörködni a lányaiban. Megfogadta, hogy
soha férjhez nem adja őket.
Pedig aki meglátta a királylányokat,
valamelyikbe bizonyosan beleszeretett, olyan szépek voltak. És hiába volt a sok
elkergetett kérő példája, mindég újak jöttek, azt remélték, hogy ők
szerencsésebbek lesznek. De a király kinevette őket és valamennyit
szégyenszemre kikergette a várból.
Történt egyszer, hogy nagy
lovagjátékot rendeztek a várban. Eljöttek rá a leghíresebb vitézek, hogy
megvívjanak egymással. Utoljára érkezett a leghatalmasabb ország királyának a
fia, a legnevesebb vitéz. Színezüst volt a ruhája, színezüst a lova szerszáma.
Mindenki gyönyörködve nézte, de le is verte ám valamennyi versenytársát. Csak
egyetlen királyfi állta a versenyt. Mikor látták, hogy egymást sehogy sem
tudják legyőzni, kezet szorítottak és odalovagoltak a király elé. Azt mondták
neki:
- Utam király, láthattad, hogy senki
le nem győzhet minket. Jutalmat is kérünk, add nekünk a két idősebb lányodat
feleségül. Itt marad még neked a legkisebbik.
Megharagudott a király, felugrott a
trónusáról, hiába kérték a lányai is, bizony kikergette a két királyfit a
várból.
Alighogy kikergette őket, egyszer
csak gyönyörű szép tündér jelent meg a vár udvarán. Azt mondta a tündér haragos
hangon:
- Gonosz király, nem engedted, hogy
lányaid boldogok legyenek, pedig a jó Isten azért adott nékik szépséget,
jóságot, hogy derék vitézeket boldogítsanak vele. Maradjanak hát veled, de nem
itt, hanem a föld sötét mélyében! - Azzal hármat ütött vesszőjével a földre, az
megnyílt és elnyelte a gonosz királyt három lányával, egész népével együtt.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése