Miközben Jézus Krisztus atyjaura
nyáját vigyázta, az Ördögöt egyetlen dolog izgatta: hogyan járhatna túl az
eszén?
- Azt mondják, te Isten fia vagy! -
állt csúfolkodva eléje. - Én ezt nem hiszem! Mérkőzz meg velem, ha mersz!
Osszuk ketté a nyájat, neked megmaradnak a juhok, a kecskéket pedig nekem adod,
s aki a maga jószágát hamarabb betereli a karámba, ott megfeji, s a tejéből
keményebb, finomabb sajtot készít, az legyen a Föld ura!
- Jól van! - egyezett bele a
Megváltó.
Szétválasztották a nyájat, s Jézus
Krisztus a juhokkal elindult a megszokott úton a karám felé.
Az Ördög a rövidebb utat
választotta, mely egy akácerdőn vezetett át. Gondolta, így megelőzheti
vetélytársát. Hanem a kecskék az erdőbe érve szétszéledtek, nekiestek a gyenge
hajtásoknak, tépték, falták. Hasztalan ütötte-verte, rugdosta őket az Ördög.
Addig rángatta a farkukat, amíg leszaggatta valamennyiükét.
Jézus Krisztus ezalatt kényelmesen
beballagott a juhokkal a karámba.
Később a kecskék is jóllaktak, s
most már engedelmeskedtek az Ördögnek.
- Még nem győztél! - mondta a Gonosz
a Megváltónak, miközben hozzákészült, hogy megfejje a kecskéit. De Jézus
Krisztus sem volt rest, kifejte a juhokból a tejet, megaltatta, s formás sajtot
készített belőle.
Az Ördög sajtja akkora volt, mint
egy malomkerék. A Gonosz felcipelte egy sziklára, s lehajította a patakba, ahol
is a köveken pillanatok alatt darabokra tört.
-"Kár a finom sajtért!" -
gondolta a Megváltó. Azzal a maga készítette sajtot elrejtette egy bokorban,
keresett egy kerek követ, s azt hajította le a patakba.
Dübörögve zúdult alá a kő, kismillió
kavicsot görgetve maga előtt a mederben.
A Sátán nem akart hinni a szemének:
megszégyenülten kotródott el a nyájtól, hátrahagyva a szakadt farkú kecskéket,
akiktől azóta csupa rövid farkú gidák születnek.
/Ford.: Petrovácz István/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése