Vannak percek hogy szivünkre szállnak
Múltból visszafénylő sugarak
S félve fázón egymáshoz simulnak
Mint valami fáradt madarak.
Vannak percek hogy tünt ifjuságunk
Fehér fátyla lelkünkre terül,
S elmult álmunk délibábján rengve,
Vissza néző vágyakon merengve
Egy egy régi könnyünk megkerül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése