Kováts László: Évfordulón

Siratom a multat. Nem a boldogságot,
Mert abból a szivem hajh! keveset látott.
Siratom a sok szép, elmult gyermek-évet,
Mikor még a szivben kin és bú nem éghet:
Mikor még a lélek vidáman csapongva
Merészen tud szállni - fel a csillagokba!
Mikor a sziv álma, csillogó reménye
El-elrepül messze, tündérek kertjébe:
Ahol gyémánt-harmat ring a rózsaszálon,
Hol az élet nem más, maga is csak álom.

Én is voltam gyermek. Nekem is volt álmom.
Én is átrepültem a kerek világon.
Rózsák között jártam szép mese-országban,
S laktam arany ajtós üveg palotában.
Ültem ezüstből vert drágagyöngyös trónon,
Tömérdek volt kincsem, katonám, apródom.
Lebegtek körülem csodaszép tündérek,
Nekem szólt ajkukon a kacagás, ének.
S közülük ah! egynek édes mosolygása!
Nem volt a világon, s nem lesz soha mása.

...Siratom a multat. Nem a boldogságot,
Mert abból a szivem hajh! keveset látott.
Siratlak...hasztalan, mert vissza nem térek:
Álmaim világa, elmult gyermek-évek!