August Strindberg: Csöndes idill szombat estén

Szél se fúj már: az öböl is hallgat,
malomkerék, bús vitorla alhat:
legelésző baromcsorda béget,
hallani az édes békességet.

Szalonka húz, az erdő sötétes,
harmónikát nyekerget a béres,
orgonát csen néhány apró-cseprő,
munkálkodik a gereblye, seprő.

Ég a kerti tulipán harangja,
sarokba bújt huncutul a labda,
hajasbaba ünnepi bordóban,
kis trombita megfult a hordóban.

A zsaluk úgy alszanak a boldog
házakon, mint nagy, zöld pecsétfoltok,
eloltják a lámpát, anya álmos -
a ház körül az éjszaka szálldos.

Langyos éjjel, júniusi éjjel,
viharkakas figyel szerteszéjjel:
de a tenger zeng és zongorázik,
játssza a hét vad melódiáit.

/Ford.: Kosztolányi Dezső/