Reggel van, kedv-lehellő.
Most álmodik, most szunnyad itt a
szellő.
Vitorla elalél fönt,
dajkálja tört szárnyát a néma
szélcsönd.
Madár száll nagy körökben
s kövéren a kitárt vizekre
röppen.
Te fekszel, tompa dal szól,
a partfövény karjába ringasz,
alszol.
/Ford.: Kosztolányi Dezső/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése