Heinrich Vogel: Húsvéti dal

Boldog reményem: Isten,
ha jő a zord halál,
a mentsváram Ő, s a kincsem.
Szent országába vár.

Halálomat megölte
a szent kereszthalál,
húsvéti napfelkölte
ragyog siromba már.

Halálom elszenvedte,
Krisztus feltámadott!
Istennek megszerezte
az eltévedt juhot.

Ígéretei: bölcsőm,
hol alszom édesen,
és várom, hogy majd felköltsön
hatalmas Istenem.

A félelem nem éget,
Igéje jár velem.
Nem ér szerelme véget,
ölében nyughelyem.

Szózat zeng majd az égből,
kriptáknak zárja hull,
és trónja lépcsejéről
elindul majd az Úr.

Teremtő szent szavára
ujonnan élek én.
Új ég, új föld határa
tündöklőn int felém.

Nem lesz seholse bú itt,
nem lesz bűn és halál,
Isten mindent megújít,
s hálánk imája száll.

/Ford.: Szénási Sándor/