Benjamin Schmolk: Húsvéti ének

Húsvét Királya, Fénye!
Sírodhoz járulok,
Szegény szívem reménye,
Hogy megmutathatod:
hogyan lesz víg halálunk
S vidám felébredés,
Haza hogyan találunk,
Hol élet üdve kész?!

A földben fekszel itten,
Ezzel megszenteled:
Ha majd temetnek engem,
Így szívem nem remeg.
Habár a porba térve
A földdel lesz elegy,
De a föld is elvégre
Mindenütt a Tied!

A sírban nyugton alszol,
Lezárva két szemed:
Így rém engem se hajszol,
Békén pihenhetek.
Nem tölt el félelemmel,
Kihúnyhat mind a fény:
Jön majd egy drága reggel,
És Téged látlak én!

Sírodon volt pecsét is,
De széttört a lakat:
Halálnak foglyaként is
Szabad vagyok, szabad.
Síromról el hatalmas
Kéz tolja a követ,
S szemem majd diadalmas
Urát pillantja meg...

Útad magasba ível,
Ó, szent irány-szabás!
Ösvényed járva szívvel,
Lesz víg találkozás!
Lakásom kész Tenálad
Végtelen koron át,
Hol szent Kezed kinál majd
Színarany koronát.

Te életemnek élte,
Halálom holta vagy,
A nagy ínséges éjbe'
A Pártfogóm maradj!
Hadd vessem szent sírodban
Halottas ágyamat,
Hadd ébredhessek ottan,
Ha kelt a drága Hang!

Az Olajfák Hegyéhez
A menny olyan közel.
Lelkem, Te üdvre éhes,
Szárnyalj, s megérkezel!
Sálem békéje vár rád,
Mely vont, emelt, hivott,
És győzedelmi pálmák.
Bár lennék máris ott!

/Ford.: Szénási Sándor/