Jacques Madeleine: Ott lenn

Ott lenn a tengeren
a hold felébred
és eltűn messze lenn,
mint egy kísértet.

A hold felébred,
eltűn a hold...

Nézd, arra bolyg!
Viszi az álmom,
holt-haloványon
eltűn a hold...

A hold felébred,
eltűn a hold...

Rövid az élet,
fut tűnve minden
s az éjben, vízben
ér néma véget...

A hold felébred,
eltűn a hold...

/Ford.: Kosztolányi Dezső/