Ismeretlen német költő: Rigmus a pénzről

Tudja, ki földön jár: csak a pénz a király
egyedül már.
Pénzért térdelnek császárok s főúri rendek,
Pénz ha csörög, ha kacsint: csábítja a főpapokat
mind.
Pénz:döntőbíró: csak övé a zsinatban a végszó.
Pénz szüli harc vészét, azután ő szerzi a békét.
Pénz minden pörben makacsul küzd jámborak
ellen.
Mindent pénz juttat, majd elveszi mind az
adottat.
Pénz: legfőbb hazudó: s vallják, hogy övé az
igaz szó.
Pénz végett csalnak, s becsapódva pokolba
zuhannak.
Pénz: szűk fösvénység Ura: kapzsinak ő a
reménység.
Pénz: gyönyör és bőség, hull tőle az asszonyi
hűség.
Pénz ragyogó nőket szédít, és megveszi őket.
Pénz végett olykor rabló lesz jóravalóból.
Pénztolvaj több van, mint csillag a menny-
sivatagban.
Pénz ha kíván békét, nem tűri szerencse
szeszélyét.
Pénz ha beszél: kussolj, te szegény: mint
ismeretes jól.
Pénz bárkit lóvá tesz, szónokot is dadogóvá.
Pénz lakomáján sok tele tál van, drága fogások.
Pénz orvosságot szerez és sima nyelvű barátot.
Pénz fal pisztrángot, mely borsos lében elázott.
Pénz tölt frank óbort, s mit túlpartról a hajó
hord.
Őneki nem terhes, hogy bárki beléje szerelmes.
Pénz hord szép prémet, fejedelmi ruhát, arany
éket.
Pénz: buzgón áldják, bámulva ezernyi csodáját.
Pénz beteget gyógyít, lesimítja az út hupogóit.
Drágát olcsító, keserűt édesre javító.
Szóra fakaszt némát és táncoltatja bénát.
Mondok még többet, hogy a pénz mily isteni
szerzet:
láttam fémérmet, templomban zengve misézett
pénzből szállt dallam, pénz száza felelt neki
karban,
és sírt egy szépet, míg mondta az istenigéket,
majd derüsen nézett, mert jól rászedte a népet.
Bárkit is ellöknek, ha üres zsebü, rajta röhögnek
és aki rongyember, tallérért tiszteletet nyer.
Láthatod ilyképpen: mindenhol a pénz ül a
fényben,
mégis egyet tisztel: ki miatta lezülleni restel.
Pénz sikeres harcát látod, s másnapra kudarcát,
érett bölcsesség sosem űzi e balga szerencsét.

/Ford.: Weöres Sándor/