Ősidőkben egyszer a császár
megbetegedett. Éjszaka soha egy pillanatra sem hunyhatta álomra a szemét, mert
a palota tetőzetéről valami szörnyű, félelmetes zajt hallott.
Néhány lovag a palota kertjében
töltötte az éjszakát, hogy meglesse és kifürkéssze a zaj okát. Napnyugtakor egy
sötét felhő gomolyodott elő kelet felől, hamarosan beborította a palota egész
tetőzetét. A lovagok rémületükben nem tudták pontosan megfigyelni, mi történik,
de mintha a felhőből egy ijesztő és hatalmas karmokkal rendelkező fenevad vált
volna ki, és ez a fenevad karmaival tépte, marcangolta a palota tetejét.
A dolog éjszakáról éjszakára
megismétlődött, és a császár már a végét járta az álmatlanságtól. Mindenki
tisztában volt vele, hogy ha a fenevadat nem tudják elpusztítani, a császár meg
fog halni. Az udvari tanács úgy döntött, hogy Jorimásza, a legbátrabb és
legvitézebb lovag kísérelje meg a fenevad elejtését.
Jorimásza hozzáfogott hát az
előkészületekhez. Legjobb íjával, acélhegyű nyilakkal, páncéllal,
vadászöltözettel szerelte föl magát, a fejére pedig a szokásos sisak helyett
varázssapkát tett.
Napnyugtakor már elfoglalta
leshelyét a palota kertjében. A felhő hamarosan megjelent, hirtelen villámok
cikáztak a sötét égen, ijesztő morgás hallatszott, a szél meg úgy
sivított-visított, mintha démonok öldökölték volna egymást eszeveszett
küzdelemben. Jorimásza azonban nem ijedt meg, tudta, hogy csak a természet erői
tombolnak.
Éjféltájt a sűrű fekete felhő
rátelepedett a palotára, a villám még egyszer megvilágította a vidéket, és
Jorimásza a villámfénynél látta, hogy egy hatalmas állat telepedett a palotára,
szemei izzanak, és karmaival tépdesi, marcangolja a palota tetőzetét.
Jorimásza felajzotta íját, célzott,
és a következő pillanatban célba pendült acélhegyű nyílvesszője.
Rettenetes hörgés és üvöltés
hallatszott, a fenevad teste azon nyomban lehemperedett a palota tetejéről, és
nagyot puffant a földön. Jorimásza odarohant az elejtett szörnyhöz, és látta,
hogy nem kisebb egy lónál, a feje olyanféle, mint a majomé, törzse és karmai,
mint a tigrisé, madárszárnyai, kígyófarka és sárkánypikkelyei vannak.
Attól a perctől kezdve, hogy
Jorimásza nyila belefúródott a fenevad testébe, a császár állapota rohamosan
javulni kezdett. A bátor lovag tette jutalmául pompás kardot kapott, melyet
Sisivónak, az oroszlánok urának neveztek, és feleségül vette Ajamét, a császári
palota legszebb udvarhölgyét.
/Átdolgozta: Fazekas László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése