Valamire vágyom, valahová vágyom,
Úgy el-eltöprengek őszi éjszakákon.
Jönni érzem már zord havát a télnek,
Hulló kis levelek elmulást beszélnek,
Fáj a szivem - félek...
Suhannak körültem fenyegető árnyak,
Mintha a sugarak végsőt lobognának,
Mintha utoljára intene az élet,
Mintha kapujában állanék az éjnek,
Nagy feketeségnek...
Ha kezem ráteszem gyengülő szememre
Sötét nagy félelem borul a szívemre.
Az a feketeség a nagy örök csendben,
Az a feketeség az fenyeget engem,
Az van az eszemben...
Uram, ki a lelkek szárnyait kibontod,
Ugye kiterjed még én rám is a gondod?
Ugye a Te lelked, ha sujt is csak áld az,
Ugye a sok buért, amit most rám adsz,
Majd egyszer megáldasz...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése