A nagy kerek
erdőben minden állat és madár kedvelte a Gólyát. Szeretetük jeléül Csőr anyónak
becézték.
Egy szép napon Róka koma meghívta őt a születésnapjára. Ám ekkor búnak eresztette fejét a Gólya, vagyis hát Csőr anyó, ugyanis nem volt cipője. Egyébként takarosan öltözködött: fehér ruha, fekete díszítéssel, piros harisnya, csak éppen cipőt nem szokott húzni soha. Vendégségbe azonban csak nem mehet mezítláb. Nagy szomorúan elbaktatott hát a Cinegéhez:
- Kedves Cinke - mondta neki. - Kedves kis barátom, adj nekem kölcsön egy pár cipőt estére.
- Szíves-örömest - válaszolta a madárka. - No, de jó lesz-e az enyém a lábadra?
Ez bizony fogas kérdés volt. A Gólya tüstént fel akarta próbálni a Cinege topánkáit, de még az ujjaira is alig tudta ráhúzni őket.
Csőr anyó búnak eresztette a fejét. Mit tegyen most? Továbbállt egy házzal, és útközben találkozott a Vízilóval.
- Kedves vízipaci - állította meg Csőr anyó a Vízilovat -, kedves barátom, kölcsönadnád nekem egy estére a bocskorodat? Ugyanis születésnapi uzsonnára vár Róka koma.
- Kérlek szépen, hát persze, hogy odaadom - bólogatott készségesen a Víziló. - Nagyon szép, tartós bocskorom van, ha az egész éjszakát áttáncolod benne, akkor sem megy tönkre.
A Gólya hozzálátott, hogy felhúzza a Víziló bocskorát. És mi történt? Szempillantás alatt eltűnt már az egyikben is! Nagy keservesen kikecmergett belőle, és roppant bánatosan ballagott tovább.
Erősen töprengett, mitévő legyen, és arra gondolt, hogy legokosabb, ha a bölcs Baglyot keresi föl.
- Kedves Bagoly néne - mondta neki könnybelábadt szemmel a Gólya -, kedves jó Bagoly néne, meghívott engem Róka koma vendégségbe a születésnapjára, de nincsen cipőm. Így mezítlábasan pedig nem állíthatok be hozzá. Kölcsönadnád esetleg a tiédet?
A vén Bagoly valóban igen bölcs volt. Nemhiába viselt pápaszemet. Az okulláréján keresztül hosszan, figyelmesen a Gólyára pillantott, a hosszú lábára, s így szólt:
- Cipőm nincsen, mert én mindig meleg házipapucsban járok, ám azért segítek rajtad, sose búsulj. Eredj ki a mocsárhoz és keresd föl azt a helyet, ahol az iszap a legsűrűbb. Álldogálj az iszapban vagy három órácskát, meglátod, hogy a piros harisnyádra cipellő kerül, olyan, hogy jobb se kell.
Megörült a jó tanácsnak a Gólya, hálálkodott, aztán nekiiramodott és meg sem állt a mocsárig.
Beköszöntött az este. Róka koma születésnapjára hatalmas vendégsereg gyűlt egybe. Az erdő minden állata, madara ott volt már, amikor a Gólya betoppant. Gratulált az ünnepeltnek és átadta neki az ajándékát: egy igazi, élő egeret.
Róka koma módfelett örvendezett Csőr anyó ajándékának. De amint az anyó lábára siklott a tekintete, nem bírt magával, harsány hahotára fakadt. A vendégek is odapillantottak és kacagni kezdtek.
A Gólya csak ámult-bámult. El sem tudta képzelni, mi lehet a nagy vígság oka. Meglepődött, aztán zavarba jött, és kis híján eltörött nála a mécses.
Ekkor a bölcs Bagoly odalépett hozzá, s így szólt:
- Kedves Csőr anyó, ha legközelebb a mocsárhoz mégy cipőért, akkor ne felejtsd el, hogy két lábon kell állnod, nem pedig az egyiken, ahogyan te szoktál. Tudom, hogy te, meg rokonaid, a többi gólya is mindig csak egy lábon álltok.
Csőr anyó bámulva nézte a lábát, és végül ő is elnevette magát. Hiszen valóban mulatságos dolog, hogy eljön a születésnapi uzsonnára és csak az egyik lábán van cipő.
Ugye, ti is mulatságosnak tartjátok ezt, gyerekek?
Egy szép napon Róka koma meghívta őt a születésnapjára. Ám ekkor búnak eresztette fejét a Gólya, vagyis hát Csőr anyó, ugyanis nem volt cipője. Egyébként takarosan öltözködött: fehér ruha, fekete díszítéssel, piros harisnya, csak éppen cipőt nem szokott húzni soha. Vendégségbe azonban csak nem mehet mezítláb. Nagy szomorúan elbaktatott hát a Cinegéhez:
- Kedves Cinke - mondta neki. - Kedves kis barátom, adj nekem kölcsön egy pár cipőt estére.
- Szíves-örömest - válaszolta a madárka. - No, de jó lesz-e az enyém a lábadra?
Ez bizony fogas kérdés volt. A Gólya tüstént fel akarta próbálni a Cinege topánkáit, de még az ujjaira is alig tudta ráhúzni őket.
Csőr anyó búnak eresztette a fejét. Mit tegyen most? Továbbállt egy házzal, és útközben találkozott a Vízilóval.
- Kedves vízipaci - állította meg Csőr anyó a Vízilovat -, kedves barátom, kölcsönadnád nekem egy estére a bocskorodat? Ugyanis születésnapi uzsonnára vár Róka koma.
- Kérlek szépen, hát persze, hogy odaadom - bólogatott készségesen a Víziló. - Nagyon szép, tartós bocskorom van, ha az egész éjszakát áttáncolod benne, akkor sem megy tönkre.
A Gólya hozzálátott, hogy felhúzza a Víziló bocskorát. És mi történt? Szempillantás alatt eltűnt már az egyikben is! Nagy keservesen kikecmergett belőle, és roppant bánatosan ballagott tovább.
Erősen töprengett, mitévő legyen, és arra gondolt, hogy legokosabb, ha a bölcs Baglyot keresi föl.
- Kedves Bagoly néne - mondta neki könnybelábadt szemmel a Gólya -, kedves jó Bagoly néne, meghívott engem Róka koma vendégségbe a születésnapjára, de nincsen cipőm. Így mezítlábasan pedig nem állíthatok be hozzá. Kölcsönadnád esetleg a tiédet?
A vén Bagoly valóban igen bölcs volt. Nemhiába viselt pápaszemet. Az okulláréján keresztül hosszan, figyelmesen a Gólyára pillantott, a hosszú lábára, s így szólt:
- Cipőm nincsen, mert én mindig meleg házipapucsban járok, ám azért segítek rajtad, sose búsulj. Eredj ki a mocsárhoz és keresd föl azt a helyet, ahol az iszap a legsűrűbb. Álldogálj az iszapban vagy három órácskát, meglátod, hogy a piros harisnyádra cipellő kerül, olyan, hogy jobb se kell.
Megörült a jó tanácsnak a Gólya, hálálkodott, aztán nekiiramodott és meg sem állt a mocsárig.
Beköszöntött az este. Róka koma születésnapjára hatalmas vendégsereg gyűlt egybe. Az erdő minden állata, madara ott volt már, amikor a Gólya betoppant. Gratulált az ünnepeltnek és átadta neki az ajándékát: egy igazi, élő egeret.
Róka koma módfelett örvendezett Csőr anyó ajándékának. De amint az anyó lábára siklott a tekintete, nem bírt magával, harsány hahotára fakadt. A vendégek is odapillantottak és kacagni kezdtek.
A Gólya csak ámult-bámult. El sem tudta képzelni, mi lehet a nagy vígság oka. Meglepődött, aztán zavarba jött, és kis híján eltörött nála a mécses.
Ekkor a bölcs Bagoly odalépett hozzá, s így szólt:
- Kedves Csőr anyó, ha legközelebb a mocsárhoz mégy cipőért, akkor ne felejtsd el, hogy két lábon kell állnod, nem pedig az egyiken, ahogyan te szoktál. Tudom, hogy te, meg rokonaid, a többi gólya is mindig csak egy lábon álltok.
Csőr anyó bámulva nézte a lábát, és végül ő is elnevette magát. Hiszen valóban mulatságos dolog, hogy eljön a születésnapi uzsonnára és csak az egyik lábán van cipő.
Ugye, ti is mulatságosnak tartjátok ezt, gyerekek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése