Mély erdő alkonyában,
reggel, gyöpvánkoson,
hó-testtel, barna szemmel
egy fürge faun oson!
Dalol, csalitba szökdel
s az árnya csak lebeg.
Jaj, hát mit is kövessek,
árnyat, vagy éneket?
Vadász, ragadd meg árnyát,
dalát, te Csalogány!
Mert tébollyal, zenével
elpusztulok nyomán.
/Ford.: Kosztolányi Dezső/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése