Nincs aranyom, amit
hét sárkány silbakol,
szegény a pásztor itt
és üres az akol.
Nincs gyöngyöm, rubinom,
ékíteni nyakad,
de sípomon finom
lányhívó dal fakad.
Törj nádat énnekem,
kérj tőlem éneket
és pásztorénekem
elbűvöl tégedet.
Mert szebb vagy, drága, szebb,
mint liliom-kehely
s édes vagy, édesebb,
mint ámbra és a tej.
Mit félsz, kedves babám?
Nem él már Hyacinth,
halott, halott ma Pán,
többé nekünk nem int,
szarvas-faun idegen
a sárga lombba már,
olajfaligeten
csókos isten se jár.
Hylas se futja most
a régi tájakat
és a rózsás-pirost,
nem kéri, szájadat.
Nincs, nincs ivor dryád
hol fönn a domb tetőz.
Komor, ezüst nyilát
búsan veti az ősz.
/Ford.: Kosztolányi Dezső/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése