Végvári: Nagy magyar télben

Nagy magyar télben picike tüzek,

A lángotokban bízom,

Legyen bár messze pusztán rőzseláng,

Bár bolygófény a síron,

Szent házi tűz vagy bujdosó zsarátnok:

Boldog vagyok, ha magyar lángot látok.

Nagy magyar télben picike tüzek,

Szikrák, mécsek, lidércek,

Mutassatok bár csontváz halmokat,

Vagy rejtett aranyércet,

Csak égjetek, csak melegítsetek ma,

Soh’se volt ily szükség a lángotokra!

Nagy magyar télben picike tüzek,

Jaj, be szétszórva égtek,

Királyhágón, Kárpátokon mindenütt!

De mondok egyet néktek,

Szelíd fények és szilaj vándorlángok:

Mit gondoltok: ha összefogóznátok!

Nagy magyar télben picike tüzek,

Soh’se volt olyan máglya,

Mintha most ez a sok-sok titkos láng

Összefogna egy láncba!...

Az égig, a csillagos égig érne,

És minden idegen rongy benne égne!