Egy lángot adok, ápold, add tovább:
Csillaggal álmodik az éjtszaka,
És lidércfénnyel álmodik a láp,
És öröktűzzel álmodik a szivem.
Egy lángot adok, ápold, add tovább,
És gondozd híven.
Egy lángot adok, - én is kaptam azt
Messziről, mint egy mennyei vigaszt,
Egy lángot, amely forraszt s összefűz,
Én jártam Vesta ledőlt templomában,
Az örökégő lángot ott találtam,
S a lelkem lett a fehér Vesta-szűz.
Földindulás volt, megindult a hegy,
És eltemette a kis templomot,
De a lángot nem bírta eltemetni,
Én égve leltem ott:
És hozzá imádkoztam s benne hittem,
S mint a lovag a Szent Sírról a gyertyát:
Én égve hazavittem.
Azóta szivem mélyén ég, ragyog,
A viharfújta, széllengette láng,
És el nem oltják semmi viharok.
Egy lángot adok, ápold, add tovább,
Csillaggal álmodik az éjtszaka,
És lidércfénnyel álmodik a láp,
És öröktűzzel álmodik a szivem.
Egy lángot adok, ápold, add tovább,
És gondozd híven…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése