Vörös az égen a szegély,
fut a köd és a párafátyol,
mint fehér hölgy patyolatágyból
a reg a vízből égre kél.
Borzonganak az ércnyilak
az éjszakának kúsza tollán
s a sárga fényhab, szertefolyván,
a tornyon, a falon kihat.
És árad-ömlik hangtalan,
egy bús madár száll félig-ébren.
A gesztenyefa ing a szélben
és minden ága sárarany.
/Ford.: Kosztolányi Dezső/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése