Oscar Wilde: A vöröshajú királylány

Az égen, a vizen remeg
hét csillag gyönyörűn,
a királylány lelkébe meg
hét bús és szörnyű bűn.

Lábánál piros rózsa gyúl
(rózsák vörös haján),
a melle s öve közt vadul
rózsát visel a lány.

Be szép, megölt lovag hever
a sásba, mint a váz,
ronggyá foszolt húsán ezer
sovány hal lakomáz.

Édes apród meredten ül
(arany a köpenye.)
Nézd, fekete holló repül,
mint éj, oly fekete.

Mért oly fagyosak, mondsza, mért?
(A lányon vérnyomok):
Nézd a liliomon a vért.
(Vöröslik a homok).

Két ifjú lovagol búsan
s kettő a vár körül,
sok fekete holló suhan,
királyleány örül.

Hív szeretője van neki
( a vérfolt tűzzel ég),
sírt ás az, mert őt szereti
(négynek egy sír elég).

Hold sincs, setét az éji ég,
a víz ballagva megy.
Hét bűn nyomja a lány szivét,
a fiúét csak egy.

/Ford.: Kosztolányi Dezső/