Ó, boldog az, ki gazdagon
él birtokán kincsek között
s nem bánja, hogy eső zörög
és földre reccsen a pagony.
Ó, boldog az, ki sanyarú
éh kinjait nem ismeri,
anyát, ki gonddal van teli
s apát, kit megőszít a bú.
De boldog az, kit bánat öl,
az élete harc és teher
s jajából lajtorját emel
és Istenhez hág rajta föl.
/Ford.: Kosztolányi Dezső/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése