René-Francois Armand Sully Prudhomme: A szél

A szél süvölt, mennydörgést hallani.
Ködóriások roppant kardja vagdal,
száll az avar, s mint réz, csörög a vad dal.
Ott túl az erdőn szörnyü falka rí.

Csak hallgatom, mi ez a hallali.
Mint hogyha küzdene az Éj a Nappal.
A porkoláb a láncát-tépte rabbal,
s zúgnának vad királyok hangjai...

Hagyom, hogy a történelem viharja
emlékeim pászmáját fölkavarja,
bú, vágy se bánt ma, minden hasztalan.

Amint dühönghet, hogy kifér a torkán,
csak a fejem paskolja ez az orkán,
mást nem tehet, cibálja a hajam.

/Ford.: Kosztolányi Dezső/