Szilágyi Domokos: Tavaszodik

1.

Zöld fenyves közepében
fújja a szél a havat,
szánkó porzik a hóban,
csillagos égre kacag,
surrog a fák puha lombja,
széncinegék raja száll
nézni a messze vidéken:
a tavasz jön-e már, jön-e már?

2.

Hosszú éjjel, téli éjjel
medve alszik medvénével,
ám ha kívül tavasz locsog,
elősirülnek a bocsok:
szembogaruk közepén
vígan bokázik a fény,
a nap rájuk kancsalít,
villogatja mancsait,
s délután már oly merészek:
meglopják a darázsfészket.

3.

Illan a, tűnik a hó,
olvad a, reccsen a jég,
itt is, amott is a friss
fű ki-kidugja fejét,
bomlik a, pattan a rügy,
égre sivít föl a fütty,
fák közt surran a szél,
s a mély-kék ég üvegén
fecskecsapat csivitél.