Váradi Antal: Melyiket?

Fényes palotának márvány kapujában

Áll egy öregasszony fekete ruhában.

Jobb kezén, bal kezén egy-egy kicsi gyermek,

Tétován, szomorún, belépni nem mernek.

Karácsony este van. Nem látni egy lelket,

Végre paszomántos, botos úr közelget,

Szorul a szive a két kis ártatlannak…

„ Mit keres, jó asszony? Mi járatban vannak?”

„ Nagy jó Uram…jaj…hát…alázattal kérem…

-      No ne sírj, ne szepegj, édes kicsi vérem -
Itt vagyon nyomtatva…eltettem magamnak -
Hogy itt egy kis árvát örökbe fogadnak.”

„Ugy? Tudom… No jöjjön. Az öreg nagysága!...

Hanem csak röviden, mert az idő drága.”

S fölvezeti őket aranyos terembe,

Kitár egy szárnyajtót. „ Ide lépjenek be.”

Gyászbaborult úrnő bársonyos szobában,

Karácsonyfa mellett ül mély bánatában.

Fölcsillant reájuk könnybe borult képpel,

Aranyos unokát, ilyet vesztett ép el…

„ Nos jó asszony, jöjjön. Egyiket idadja?”

„ Oda kell, oda kell…Föld alatt az atyja,

Magam is nyomorult, beteg vagyok nagyon…”

„Jó…hát csak hagyja itt. Melyiket…ráhagyom…!”

Melyiket? – a kérdés a szivébe dobban.

„Melyiket vigyem el…? Melyik szeret jobban?...

-      Melyikért ne fájjon, vérezzen a lelkem?”
S néz a két árvára, szeme könnyel telten.

…Jánoska, a fiú, már ír, olvas szépen,

Esténként ábécés könyve a kezében,

Mariska, a kislány, imádkozni tud már…

„Ó szivem, ha köztük választani tudnál…”

Jánoskát? nem…este, a kis lánya mellett,

Szőke hajacskája puha, mint lehellet,

Az anyja ölében, odahajtva szépen…

Nyilal egyet, fájót anyai szivében…

Hogyha ott nem látná soha, soha többet?...

Talán a Mariskát?...jaj! a bánat öl meg.

Kis Mariska ágya a mamáé mellett –

Hiszen csak nemrég is még ringatni kellett?

Estenden az anya kezét odanyujtja,

Göndör, kicsi fejét ráhajtja, ráhajtja -
Ugy szunnyad el aztán…ha éjjel fölébred,

S anyját nem találja? „ Nem téged, nem téged!”

„ De minek tétováz? Siessen jó asszony,

Melyiket adja hát? Válasszon! Válasszon!”

Feljajdul, mint gyötört mártir a kínpadon -
„ Nem adom…nem adom…egyiket sem adom.”