Találkoztam veled a kertben, kedvesem,
fehér lábad szökellt, ragyogva csendesen.
Kértél, szeresselek, mint lombot a lomb.
Nem hajtottam reád, ifjú voltam, bolond.
Lenn a folyó partján állottunk csendesen.
Fehér kezed felém nyujtottad, kedvesem.
Kértél, szeresselek, mint füvet a fű.
Ifjú voltam, bolond, s most lelkem keserű.
/Ford.: Kosztolányi Dezső/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése