William Butler Yeats: A szerelmes a szívében nyiladozó rózsáról beszél

Minden dolog árva, szegényes és ostoba, szárnyaszegett.
Gyermek zsivajog, buta nesz jő a roskadozó kocsirul,
a gazda topog az ekével a téli barázda felett,
s mind rontja szivemben a képed, mely mint csodarózsa
virul.

Úgy fáj ez a csúnya világ itt, úgy szenved a hű szeretet,
jó volna teremteni újat, zöld dombra heverni ki túl
s formálni a vízből, az égből szép tiszta-arany keretet,
megvédve szivemben a képed, mely mint csodarózsa virul.

/Ford.: Kosztolányi Dezső/