2014. július 17., csütörtök

Bóka László: Anyám


A torka sokszor fájt, s beteg volt
minden holdforduláskor.
És jobban féltett engem önmagamtól,
mint bárki mástól.

Nem értett úgy mint te, csak reszketett,
és hosszasan imádkozott,
és szívszakadva várt augusztus végén,
tudta, hogy piros rózsákat hozok.

"Tudod, a képzőben..." - mesélte vígan,
"Mikor apáddal megmásztuk a Tátrát...
Domoponnal és morfiummal etettem,
s derűsen átaludta rút halálát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5