Éji álmod, a boldogság-madár,
a föld felett röpül, magasba száll,
lecsap, s alábukik nagy hirtelen,
zsákmány marcangol álom-tengeren.
Majd széttár ismét toll-öltözetet,
elszáll a térben, mint égi követ.
Szédülve látod, hogy tüzel a Nap,
midőn tűnőben arany szárnyra kap.
/Ford.: Majtényi Zoltán/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése