(CCCXXVI)
Megtetted, zord Halál, a legnagyobbat:
földig taroltad, megfosztottad Ámor
országát minden szépségtől, virágtól,
s fényét kioltva, szűk verembe dobtad.
Jaj, életünk pompáját elraboltad,
dísz, méltóság tőlünk örökre távol,
de hír, dicsőség nem hunyón világol,
s több nálad: puszta csontot birtokolsz csak.
Ég őrzi immár földöntúli részét,
és örvend néki, mint szép napsugárnak,
míg jó emléke köztünk szerteárad.
Új Angyal, győzzön szíveden a részvét
irántam ott fent, mint itt járva hajdan
győzött a szépséged hatalma rajtam.
/Ford.: Csorba Győző/
Megtetted, zord Halál, a legnagyobbat:
földig taroltad, megfosztottad Ámor
országát minden szépségtől, virágtól,
s fényét kioltva, szűk verembe dobtad.
Jaj, életünk pompáját elraboltad,
dísz, méltóság tőlünk örökre távol,
de hír, dicsőség nem hunyón világol,
s több nálad: puszta csontot birtokolsz csak.
Ég őrzi immár földöntúli részét,
és örvend néki, mint szép napsugárnak,
míg jó emléke köztünk szerteárad.
Új Angyal, győzzön szíveden a részvét
irántam ott fent, mint itt járva hajdan
győzött a szépséged hatalma rajtam.
/Ford.: Csorba Győző/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése