Csókolja az árat a lágyan-enyelgő
hullám-bodorító reggeli szellő,
csókolja a nap sugaras tüze hően
az üszkösödő felhőt lemenőben.
Ha szívet akarsz s tüzes ágyon epekszel,
alázd meg a dölyföd, a gőgöd ezerszer,
lehajlik a rét is a drága folyóra,
hogy tiszta vizét csókkal teleszórja.
/Ford.: Kosztolányi Dezső/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése