Ismaele Mario Carrera: A magányos mécs

Genusiától fél-uton
áll a mező csonka keresztje:
körülcsicsergik azt a fecskék,
víg májusi dallal feresztve.
Valami vándorló zarándok
reá akaszt
estente egy picike lángot.
És messziről mindenki látja,
akár egy apró, halavány
csillag remeg az éjszakán.
- Nézd csak, csibém - mondják a nénik -,
nézd csak, hogy lobog ez a mécs?
Ez egy szegény kis árvalány.
Egy csúf napon, ki tudja, mér,
sok éve ennek,
apját-anyját agyonütötték.
Hát a szegény kis árvalány
sírt a gyámoltalanka és
meghalt hamar. De visszatér.
És nappal, mint az istenfecskék,
körülcsicsergi a keresztet
és éjszaka, akár a láng ott,
fénylik, imádkozik és reszket.

/Ford.: Kosztolányi Dezső/