Megjött a tarka, törődött boríték,
hullámvonalak rajta, bélyegek.
Hosszú bolyongás után visszaküldték,
mivel a címzettet nem lelte meg.
És kezét kötényében megtörülve,
s nem bánva, hogy a tűzhelyen mi forr,
az asszony lopva ránéz a betűkre,
melyeket maga rótt valamikor.
Vigyázva, hogy a konyha-zűrzavarban
be ne piszkolja, széjjelsimogat
minden gyűrődést,
s olvassa zavartan
a régi dolgokat, újságokat.
A betűk olyan idegenek lettek,
kiszabadultak hatalma alól.
A sorok tőle már függetlenedtek,
már külön éltek, messze valahol.
Bűzlik a ház kozmás étel szagától,
felsír a tornácon a kisgyerek.
Szól az asszony
egy távoli világból:
„ Ezt végigolvasom.
Rögtön megyek.”
/Ford.: Rab Zsuzsa/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése