Román népmese: Pohon meg a gyöngy

Volt egyszer egy ember, annak egy fia, Pohon. Szegények voltak, így hát a fiú már kiskorában elment pénzt keresni. Egy építkezésen dolgozott, és az első keresetén egy kígyót, egy macskát meg egy kutyát vásárolt magának.

Telt az idő, az állatok szépen felnőttek. Megszólal a kígyó valamelyik napon:

- Kedves gazdám, menjünk haza, mert apám, a Kígyócsászár azt hiszi, hogy rég meghaltam.

Pohon akkor tudta csak meg, hogy kedves kígyója a Kígyócsászár fia.

Elindultak, sokáig mentek, mendegéltek. El is érkeztek a kígyók birodalmába. Az őrségen levő kígyók halálra akarták marni őket, de Pohon kígyója füttyentett egyet, mire minden kígyó vigyázzba merevedett.

Bementek a palotába, Volt nagy öröm!  A Kigyócsászár hálából egy gyöngyöt ajándékozott Pohonnak. A gyöngynek csodálatos ereje volt: ha reggel valaki a bal kezébe veszi, este meg a jobb kezébe, napközben pedig a nyelve alatt tartja, annak minden kívánsága teljesül.

Pohon boldogan indult haza a macskával meg a kutyával. Otthon az apja azt kívánta tőle, hogy nősüljön meg, és szegény lányt vegyen el feleségül. De Pohonnak a császár lányára fájt a foga.

Úgy tett a gyönggyel, ahogy kellett: hercegi rangot, nagy palotát, mérhetetlen gazdagságot kívánt. Meg is lett minden. Elment leánykérőbe a császárhoz, és az boldogan adta hozzá a lányát.

A császárlánynak volt egy szerecsen pohárnoka, azt magával akarta vinni Pohon palotájába. Pohon beleegyezett.

A pohárnok tudta, hogy Pohon szegény legény volt, és mindenáron meg akarta tudni, hogyan lett ilyen előkelő meg gazdag. Tudni kell, hogy a pohárnok is szerette volna feleségül venni a császárlányt. No, sikerült megtudnia a titkot. Ellopta a gyöngyöt Pohontól, aztán úgy tett a gyönggyel, amint kellett: Pohon visszavedlett szegény legénnyé, a palota kunyhóvá. A pohárnok aztán magának kívánta a palotát, gazdagságot, mindent. Elvette feleségül a császárlányt is.

Búsult Pohon nagyon, és csak járt-kelt a kutyájával meg a macskájával órák hosszat. Nem volt kedve a munkához sem. Egyszer így hármasban a szerecsen palotája felé kerültek. Látja Pohon, hogy a császárlány meg a pohárnok a gyönggyel játszadozik. A kutya is látja, és mérgesen vakkant egyet. Megijed a vakkantástól a császárlány, leejti a gyöngyöt, a gyöngy meg gurul le a terasz lépcsőjén. A macska nagyot ugrik, fölkapja a gyöngyöt, és átadja Pohonnak. A császárlány meg a szerecsen rémülten nézi, hogy a gyöngy hogyan kerül vissza Pohonhoz. Úgy megrémültek, hogy ketten kétfelé futottak.

Pohon akkor a gyönggyel egy tisztességes, takaros parasztházat varázsolt magának, és feleségül vett egy szegény lányt, akivel ma is boldogan él. A gyöngyre sem volt szüksége többé, beledobta hát a tengerbe.

/Átdolgozta: Belia György/