A hajnal íme, ébred,
álmom napfénybe vész:
révben pihen a lélek.
Ó, boldog ébredés!
Lelkem az első csókba
oly féltőn adtam át,
és gyötrődöm azóta:
Vajon hazát talált?
Igen! Meglelte tüstént
helyét szép ajkakon...
Boldog órák! - mi történt
velem, nem is tudom!
Őnála szebb ki lenne?
S mit tegyek érte én?
- A világ kincse benne
immár csak az enyém!
Ő vigasztal csak engem,
s csak őrá gondolok.
Ő él minden izemben
- s nagyon boldog vagyok!
/Ford.: Lothár László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése