2014. augusztus 4., hétfő

Angiolo Silvio Novaro: A hold meg a csalogány


Ha izzik az égbolt
s az ormok, a fölsők
és rengenek a bölcsők,
fölkél a fehér hold.

Halad haloványan
és a csalogányban
elnémul a bánat,
az éneke fárad
az égi csodátul:
csöpp kis szive ámul.

Néz megbabonázva,
elhallgat a lázba,
mert száll a fehér hold,
lilázik az égbolt
s az ormok, a fölsők
és rengenek a bölcsők...

/Ford.: Kosztolányi Dezső/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5