2014. augusztus 4., hétfő

Giuseppe Antonio Borgese: Búcsúk


Tudok követni egy szálló pacsirtát
síró szememmel s könnyem rejteni.
Tudok remegve, reszkető kezekkel
görcsös csomót fölfejteni.
Tudok haladni csöndesen előre,
nem nézni hátra, szót sem ejteni
arról, ami a semmiségbe eltünt.
Tudok élni, tudok felejteni.

/Ford.: Kosztolányi Dezső/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5