Tudok
követni egy szálló pacsirtát
síró szememmel s könnyem rejteni.
Tudok remegve, reszkető kezekkel
görcsös csomót fölfejteni.
Tudok haladni csöndesen előre,
nem nézni hátra, szót sem ejteni
arról, ami a semmiségbe eltünt.
Tudok élni, tudok felejteni.
/Ford.: Kosztolányi Dezső/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése