Ez még akkor történt, amikor az
állatok még mind falvakban éltek.
Egyszer látogató érkezett a leopárd
falujába. Hogy készítsen helyet vendégének - morfondírozott magában, amikor
eszébe jutott az oroszlán.
"Tegnap egy kék antilopot
ejtett, elkérem a bőrét, leterítem a földre, illendő fekvőhelyet kínálok a
vendégnek" - s azzal már futott is az oroszlánhoz.
- Ugyan, kedves barátom - kérlelte
az oroszlánt -, nem adnád kölcsön az antilopbőrt? Vendégem érkezett, még
megszólnának, ha nem készítenék neki kényelmes fekhelyet.
- Nem bánom - állt rá az oroszlán -,
elviheted, de holnap hozd vissza!
Szaladt boldogan a bőrrel a leopárd,
másnap aztán korán fölkerekedett, hogy visszavigye a gazdájának.
Útközben összetalálkozott a
hiénával.
- Jaj, komám! - siránkozott a hiéna.
- Add kölcsön ezt a bőrt, vendégem érkezett, és nem tudom, mivel vessek ágyat
neki!
A leopárd nem akart kötélnek állni,
hiszen nem az övé az antilopbőr, de a hiéna addig-addig kunyerált, míg a végén
csak megsajnálta és odaadta.
- De aztán be ne csapj! - parancsolt
rá erősen. - Holnap vidd vissza az oroszlánnak, mert különben meggyűlik velem a
bajod!
A hiéna esküdözött, fogadkozott, de
alig várta, hogy hazaérjen. Otthon aztán nekiült a bőrnek, és szépen megette.
Egy fikarcnyit sem hagyott belőle.
Várta az oroszlán egy nap, két nap,
három nap, hogy majd csak visszahozza a leopárd a bőrt, de egyszer aztán már
elfogyott a türelme. Fölkerekedett, hogy maga nézzen utána, ugyan miért marad
el a koma a bőrrel.
- Holnap megkapod - nyugtatta a
leopárd, és futott a hiénához.
- Add vissza a bőrt! - követelte
vicsorogva.
- Holnap megkapod - hazudta a
sunyija.
Várt az oroszlán megint egy napot,
várt az még kettőt is, de se a leopárd, se bőr, úgyhogy megint csak útnak
indult.
- Add vissza a bőrt! - üvöltötte
mérgesen.
Futott a leopárd a hiénához.
- Hol a bőr?! - bőgte vészjóslóan.
- Holnap megkapod - lapított a
hiéna.
És az oroszlán a leopárdon, a
leopárd a hiénán követelte a bőrt. A hiéna pedig megígérte, hogy a legközelebbi
zsákmányából megadja a tartozását. Csakhogy ki hisz már az ő szavának!
Valahányszor elejtett egy antilopot, eszébe villant ugyan az adóssága, de
addig-addig halogatta a dolgot, hogy a végén fölfalta a prédát mind egy szemig.
Hogy megadta-e azóta? Nem tudom. De
az biztos, hogy az oroszlán mérgesen vicsorít a leopárdra, valahányszor
találkoznak, a hiéna pedig nemigen mer egyikük szeme elé sem kerülni...
/Ford.: Dornbach Mária/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése