2014. augusztus 6., szerda

Babits Mihály: Szerelmes vers



A szemedet,arcod mélységes, sötét szürke tavát
homlokod havasa alatt, homlokod havát
elfeledtető nyári szemed szédületét
szeretem és éneklem e szédület szeretetét.

Mélységes érctő, érctükör, fémtükör, mesebeli,
szédülsz, ha belevillansz: ki tudja, mivel van mélye teli?
Szellemek érctava: drága ércek nemes szellemei
fémlenek villanásaiban: de mily ritka fém szelleme tudhat
így fényleni?

Mély, fémfényű, szürke, szépszínű szemedben, édesem,
csodálatos csillogó csengők csilingelnek csöndesen,
csendesen, - hallani nem lehet, talán látni sem:
az látja csak, aki úgy szeret, mint én, édesem!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5