A hetyke dölyf sosem kapat erőre:
akármi jön, előre, csak előre.
Az esti széllel szállok és s a csolnak,
a tó enyelgő habjai locsolnak.
A völgy felé vitorlákat eresztek,
csodálva a tündöklő Délkeresztet,
a lágy ködöt, a fák alján a kancsal
és görbe holdat, két ezüst aganccsal.
Nincs már világi gond az én eszembe.
Egy agg vagyok, horgászbottal kezembe.
/Ford.: Kosztolányi Dezső/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése