Az út fehér bárányfelhőkbe ér,
kékebb tavasz van, mint a kék patak.
A szél virágot hajt s a csöndes ér
ringatja illat-ágyán álmatag.
Kapum a hegy lábára nyíl alant,
kunyhóm előtt pár árnyas fűz is áll
s ruhám ujjára délbe lágy aranyt
szitál.
/Ford.: Kosztolányi Dezső/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése