Giosué Carducci: Hallgatva titkoltam...

Hallgatva titkoltam, hogy a szép ifjúkorban
gőgös gyönyörrel a babérról álmodoztam,
s ha a nagy homlokot babérgally fogta át,
a jéghideg márvány tüzet csiholt szívemben
s én a szüzek tavasztáncát is elfeledtem,
elhagytam az aranyfürtös hajú szűz hazát.

Eldobtam, amit a tavasz bősége rám mért,
egy zsongva fájó vágy gyönyörű viharáért
s csókot vetettem én, jövő, jövő feléd.
Ó, Alpok ormain álló szobornak érce,
csak a nagy érhet el s jégvállaidra égve
ereszti le vérző, lelankadó fejét.

/Ford.: Kosztolányi Dezső/