Itt a távol idegenben
Búbánattal a szívemben,
Rád gondolok, jó anyám!
Bár lehetnék most is véled,
Nem lenne oly bús az élet,
Mint mióta távozám!
Írod, hogy a sok keservtül
Lelked megtört, tested gyengül,
Már az aggkor küzd veled;
Szívemet elfogja bánat,
A szemem is könnybe lábad,
Hogy olvasom leveled.
Elolvasom százszor mégis,
Bár kínodat érzem én is,
S fáj a szívem, jó anyám:
Hogy fiad nem lehet ottan,
Magadra vagy elhagyottan
Életednek alkonyán.
De – sokáig nem szenvedünk,
Segítni fog jó Istenünk,
Jó sorsunk lesz még talán.
Emlékszel-e, magad mondtad:
Ő védi az elhagyottat...
Meglásd, úgy lesz, jó anyám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése