Az ég sötét és bágyatag,
rozsdás és álmos sugarak.
Egy tarló néz a fák alól,
egy elkésett madár dalol.
Az éj ma csendbe látogat,
elfujja a lámpásokat.
Mély hallgatás. Inogva leng
alá a köd. És újra csend.
A fellegekről - éji folt -
búsan tekint a vaksi hold.
Egy ellenzős, vak lámpa ég
a nyári éjben. Itt a vég.
Jön a halál...
/Ford.: Kosztolányi Dezső/
rozsdás és álmos sugarak.
Egy tarló néz a fák alól,
egy elkésett madár dalol.
Az éj ma csendbe látogat,
elfujja a lámpásokat.
Mély hallgatás. Inogva leng
alá a köd. És újra csend.
A fellegekről - éji folt -
búsan tekint a vaksi hold.
Egy ellenzős, vak lámpa ég
a nyári éjben. Itt a vég.
Jön a halál...
/Ford.: Kosztolányi Dezső/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése