Jön a halál - hadd mondjam én meg,
míg eltitkolta gőgösen,
hogy a szívem örökösen
teérted, csak teérted égett!
Kész a koporsó, visznek innen
a sírba. Béke vár reám.
De te, te, édes Máriám,
sokszor sírsz majd s idézel engem.
S lesz szép kezeknek tördelése -
vígasztalódj - ilyen a Sors,
az ember-sors. - Mi nagy, mi jó s
szép, annak mindég rossz a vége.
/Ford.: Jékely Zoltán/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése