Jékely Zoltán: Az ő hangja

Most az ő hangját hallom én
- úgy hangzik, mint egy régi ének -:
a mintha fejemen sejteném
ismert súlyát finom kezének:

"Mily nyugtalan
az éjszakád, szegényem!
aludj, fiam,
aludj a csillagvesztő messzeségben.

Kutya ugat,
ugat otthoni hangon:
bőrszárnyukat
denevérek próbálják a harangon.

Szól a tücsök
- mint az Őrhegy tövében:
felhők között
lovasok bandukolnak sárga fényben.

Bogár köröz
s döng a gyermek fülébe:
olyan közös
a nyári éjszakák bogárzenéje.

Most már a hold
is begurul szobádba,
föléd hajol,
bús arcodat nem érti és csodálja:

Miért a panasz
a pálmás tengereknél?
mért nem vagy az,
mikor olyan boldog fiú lehetnél?

Aludj, fiam:
itthon mindenki jól van.
Ma biztosan
találkozunk éjfélkor fent a holdban."